Régi táskám felújítása

Ilyen volt újkorában:

eleje: hátulja:

Ennek a régen varrt táskámnak az állaga igencsak megromlott. A füle szétrongyolódot, a teste is igencsak szottyadtá vált az idők során. Amikor ezt varrtam, akkor még nem használtam táskamerevítőt, ezért a sok mosástól teljesen löttyé vált. Sajnálom, hogy nem fotóztam le ebben az állapotában.


Nem tudom mit szeretek benne, a színét, vagy a mintáját, vagy mit, de úgy döntöttem, hogy meghosszabbítom még egy kicsit az életét.



Most mondhatnátok azt is amit a férjem mondott: Nincs elég táskád?
Vagy azt, hogy: Mért nem varrsz egy újat?


Szóval nem tudom miért, de én ragaszkodom hozzá.



Mostanság sokat foglalkoztat a szabad gépi varrás. A neten található videókat nézegetve, egyre jobban bizsereg az ujjam. Úgy érzem, nekem is meg kell tanulnom ezeket. Már az egyik előző bejegyzésemben megmutattam, ahogy ott egy ülőpárnán gyakorlatoztam. Én nem szeretek csak úgy táncolgatni a géppel egy próbadarabon, szeretem ha mindennek meg van a funkciója.
Ahhoz, hogy szépen tudjam varrni a mintákat rengeteget kell gyakorolni. Na persze főleg azért, mert a nagyok mindezt nem ilyen háztartási varrógéppel készítik, hanem long arm-mal. Ott van hely, hozzáfér , rálát minden procikájára, .... stb, stb. Szóval összehasonlítási alap nincs. De nekem ez van, ebből megpróbálok valamit kihozni.

Ez a táska most ennek köszönheti az új életét. Szétszedtem, fülét kidobtam, a felső szélén lévő szegélyt is, ezek totálkárosak voltak. Szerencsére sokféle barnát használtam hozzá, így nem tett feltűnő, hogy ezeket másik anyaggal helyettesítettem. Mivel úgy volt megvarrva, hogy a bélés külön volt elkészítve és a felső szegéllyel volt hozzádolgozva a táskához, így a bélés is még visszakerült a felújítás után a helyére. Meglepően jó állapotban van. Még 2 zsebet azért belülre tettem rá.

Az elemeket szétfejtettem, tettem alá táskamerevítőt, legombostűztem, és elkezdtem "sétálgatni" rajta a gépemmel. A szabadgépi tűzést próbáltam úgy rátenni, hogy a sok szögletes, csúcsos minta lágyítva legyen az ívelt tűzésmintákkal.

Mivel a szabad gépi tűzés szépsége nagyban függ a gyakorlástól, itt még igen sok helyen vannak benne hibák. Kiállításra, nem lehetne beadni, és a kritikus foltostársak sem nézhetik meg túl közelről. De szerintem az összhatás jó lett. Mindennapi használatra meg különösen.

Hogy mennyi munkám van benne? 2 délután vacsorafőzés, mosogatás után foglalkoztam vele. Ha több időt szánatm volna rá, vagy nem keringett volna folyton a családom körülöttem, talán jobban is sikerülhetett volna. De sebaj, majd még gyakorolom másik darabokon.