De csak egy kicsit, mert utána el kell kezdeni intézni a továbbtanulását. Sajnos a választott szakmára nem kapta meg az orvosi alkalmasságiját . Hónapok óta le volt fixálva, hogy gyermekgondozónak megy. Álmomban sem gondoltam volna, hogy az atópiás ekcéma kizáró ok lehet.
Minderre a múlt héten derült fény. Sírt mint a zároreső.
A héten el kell intézni pedig mindent, mert utána elmennek szabira a sulikból, és őszig semmit nem tudunk intézni.
Folytatom:
És milyen a sors ! Annak idején én sem tudtam megvalósítani az álmaimat. Dísznövény kertész akartam lenni. El is kezdem a fősulit, de közbeszólt a sors. Anyuék válása kikészített. Elmentem dolgozni. Az álmom elszállt. Még csak kertünk sincsen. Panelrengetegben élünk.
De Elizának azért még megvalósulhatnak részben az álmai. Majd ha eljön az ideje, ápolhat csecsemő(ke)t, a sajátját. Legalábbis nagyon remélem, hogy így lesz.
Addig is kell egy szakma neki, hogy el tudja kezdeni az önálló életet. Amikor nyolcadikos volt, akkor ő választotta ezt a sulit, ezt a szakot. Ruhaipari szakközépbe járt. Nem igazán azt kapta, amit várt. Alig tanultak valami szakmait. Varrni is nagyon keveset tanultak. Most, hogy már tudja, mit is csinál egy ruhaipari technikus, nem akarja megcsinálni az ötöd-hatod évet.
Számítástechnikából sem volt erős, gépek sem érdeklik, akkor meg mindek erőltessük.
Azt mondja, hogy a varrás érdekli, azt szívesen csinálná. ( Vajon honnan szedte ezt ? :o)) ) A gyakorlaton amikor varrtak, ő volt az egyik legügyesebb kiscsajszi. Végig ötös volt belőle. A szakoktatója is dícsérte. Pontosan, precízen dolgozott.
Az volt a terve, hogy mindkét szakmát megtanulja: a varrást is és a gyermekgondozást is. De az utóbbi erősebb volt eddig.
Most maradt a varrás. De hogy lehet-e érettségi után szakmunkás? Gondolom igen. Meg kell érdeklődnöm, hogy erre milyen lehetőség lenne a sulijukban.
.
