Kultúraquiltek - Marokkó - Készen van

Itt az idő, megmutathatom a képem.

Összefoglalom a készítés menetét:

Marokkóról eddig szinte semmit sem tudtam. A képek nézegetése során kialakult gondolataimat itt írtam le.

Tépelődtem, mert a nagyon jó képek mind-mind csábítottak, de igazán egyiknél sem éreztem azt a visszatarthatatlan erőt, amit Che , a Wat, vagy az Ezer tónál. Az érdeklődésemet leginkább az a furcsa "arab" kék szín, a kapuk ívelt vonala, és kéksége, valamint a lefátyolozott nők keltették fel. De amikor megláttam ezt a képet:

Ekkor éreztem, itt van az ihlet.

Az általam elkészített miniquiltet végülis két kép hatásának lehet tulajdonítani.
A kiindulás ez a kapu volt:

Megpróbáltam megrajzolni:


Kisebb kotyvasztás eredményeképp sikerült egy fajta "arab kék" színt előállítanom .

Utána a muszlim nőt is megrajzoltam: A nő megfestése kisebb viszontagságokkal járt. Nem ment olyan könnyen, mint én azt naívan elképzeltem.
Az eredmény:



Ezután elkészítettem a kaput is. Mindent kétoldalas ragasztóval felapplikáltam az alapra, ami majdan az épület fala lesz.

Most már "csak tűzni kellett" . Némi probléma azért itt is előjött: illanó filcem alig élt már, a varrógép nem szerette a tűzés során valamelyik alkotórészt, folyton kihagyott az öltés.

Végeredményben amit akartam varrni, azt meg is valósítottam, de nem bírtam mindent úgy, ahogy elképzeltem. A kapu szeg(ecs)eit francia csomóval készítettem el. Pontosan 100 db-ot tettem rá. A kopogtatókat (?) és a fal díszét pedig fagyöngy felvarrásásval valósítottam meg.


És csináltam olyat is, amit lehet, hogy nem lett volna szabad.
Egy kicsit rámentem pasztellkrétával.

Az utca köve patyolat tisztának tűnt, kicsit "bekoszoltam". Na jó, nem kicsit. Jócskán. Úgy voltam vele, azt az utcakövet tapossák, koszolják, hát hagy látszon rajta.

Így utólag már azt gondolom, hogy a tűfestés is jó lehetett volna a koszolás elérésére, de így plasztikusabb lett. Az árnyékolást is megoldhattam volna tűfestéssel , vagy applikációval, de ez csak akkor jutott eszembe, amikor készen lettem, és nézegettem az összhatást. Így az is pasztellel lett.

"Utam" végére értem, kellemesen elfáradtam, lázas izgalommal várom az "útitársaim" beszámolóját.