Nyaraltunk és ünnepeltünk

Családi nyaralásunkat Fonyódon töltöttük .

Imádom a Balatont !

Ugye milyen szép a panoráma a Badacsony felé??

Mindez naplementénél:

Ezzel a katamaránnal át is hajóztunk:

Nemcsak fürödtünk ám !

Minden délelőtt útrakeltünk, és felfedeztük a környéket. Etettük a kacsákat, hattyúkat, fotóztuk a siklókat:

Egy kisgyíkot fogott Norbi, ami bemászott a táskámba. Azt nem fotóztuk le.

Felmásztunk a Siposhegyi kilátóhoz/ra :

Utána pedig a várhegyi kilátóhoz:

Itt nagyon lehervadtam. Hát mi a fenének kell azt a ménkű sok kanócot kifeszíteni ! Jó-jó, tudom, hogy kell, de nem lehetett volna úgy megoldani, hogy a "kilátó" ( szerintem inkább magasles ) élvezhető legyen??

Ahhoz képest hogy várhegyi kilátó, egy deka várat, de még várromot sem láttunk. de még táblát sem, hogy itt volt valaha egy kis vár féleség.

Jólvannna, nem zsörtölődtem ám ilyen sokat, mert az erdei út valami csoadálatos volt ide fel ! Még fotózni is elfelejtettem. :o))

Pénteken pedig ÜNNEPELTÜNK !!!

21 éves házassági évfordulónk volt . Hihetetlen számomnra, hogy ilyen hamar elszállt ez a sok-sok év !

Hagyomány nálunk, hogy ezen a napon elmegyünk egy étterembe. Fonyódra érkezésünk napján már felfigyelt Zoli egy pizzériára, mondta is, hogy itt fogunk ünnepelni.

Amíg vártunk az ételre, szemrevételeztük a berendezést. Jót nevettünk, mert az asztaloknak nem fából volt a lába, hanem mindegyik egy-egy Singer talp volt. És szinte mind különböző .

Családom mindig viccelődik velem, hogy én mindent a varrással hozok összefüggésbe. De itt én ártatlan vagyok ! Nem én választottam az éttermet !

Erről jut eszembe. Egyik délelőtt, szerdán, megkerestük a város piacát. Hallottuk, hogy ilyenkor kirakodóvásár is van. Volt is mindenféle : Zöldség-gyümölcs, bazár, ruházat, kisállatvásár ( édes kiscicusokkal, és óriáskígyóval ) és zsigpiac ( ezt így kell írni?? ) is volt.

No és mi volt az első amin megakadt a szemem? Egy antik Singer !!!! A szívem felgyorsult tőle ! Nagyon jól nézett ki ! Igaz, hogy nem kovácsoltvas állványon vol, mert ez nem lábbal, hanem kézzelhajtós volt. Azt mondta a gazdája, hogy fekvőhajós. Orsó helyett hajón van az alsószál. Ennek utána kell néznem mit is jelent. Persze nem vettük meg, mert abban a picike lakásban már tényleg nincsen helyünk . Alig bírtam ott hagyni.

Zoli pedig a naplemente fotózást élvezte nagyon:

Ez én vagyok :
Ez nem én vagyok:

Itt pedig mi vagyunk:

Családfa - 2

Tegnap megint haladtam egy kicsit.
Felvarrtam egy csomó mindent a családfa képre .

És még zümikét is tettem rá:

A fotókkal viszont irtó sok időt eltököltem ( Bocsi a kifejezésért, kicsúszott a számon, vagyis inkább az ujjamon ). Amikor kiraktam magam elé a 17 fotót, még téglalap formátumban, akkor a gyomrom összeugrott. - " A francba ,ez nem fog ráférni . " - gondoltam.
De azért ha már kifizettem érte a pénzt a fénymásoldában, meg már este is volt, akkor kivágtam őket kör alakba.

Nnna így már jó lesz. Viszont van 4 olyan fotó, amiből másikat kell csináltatni. A fa alsó ágait is át kell rajzolnom. A virágok meg hol fognak elférni??

Hogy mennyit kell egy faliképen agyalni ??!!! Még álmomban is valami zűrzavaros formában ez jött elő tegnap éjjel. Jó is hogy van ez az agyalgatás, mert legalább eltereli a munkahelyi problémáimról a gondolataimat.

Családi esemény

A mai napon leérettségizett a lányom ! Ó, de sokat izgultam érte ! De most már végzett, egy kicsit felsóhajthatunk.

De csak egy kicsit, mert utána el kell kezdeni intézni a továbbtanulását. Sajnos a választott szakmára nem kapta meg az orvosi alkalmasságiját . Hónapok óta le volt fixálva, hogy gyermekgondozónak megy. Álmomban sem gondoltam volna, hogy az atópiás ekcéma kizáró ok lehet.

Minderre a múlt héten derült fény. Sírt mint a zároreső.

A héten el kell intézni pedig mindent, mert utána elmennek szabira a sulikból, és őszig semmit nem tudunk intézni.

Folytatom:

És milyen a sors ! Annak idején én sem tudtam megvalósítani az álmaimat. Dísznövény kertész akartam lenni. El is kezdem a fősulit, de közbeszólt a sors. Anyuék válása kikészített. Elmentem dolgozni. Az álmom elszállt. Még csak kertünk sincsen. Panelrengetegben élünk.

De Elizának azért még megvalósulhatnak részben az álmai. Majd ha eljön az ideje, ápolhat csecsemő(ke)t, a sajátját. Legalábbis nagyon remélem, hogy így lesz.

Addig is kell egy szakma neki, hogy el tudja kezdeni az önálló életet. Amikor nyolcadikos volt, akkor ő választotta ezt a sulit, ezt a szakot. Ruhaipari szakközépbe járt. Nem igazán azt kapta, amit várt. Alig tanultak valami szakmait. Varrni is nagyon keveset tanultak. Most, hogy már tudja, mit is csinál egy ruhaipari technikus, nem akarja megcsinálni az ötöd-hatod évet.
Számítástechnikából sem volt erős, gépek sem érdeklik, akkor meg mindek erőltessük.

Azt mondja, hogy a varrás érdekli, azt szívesen csinálná. ( Vajon honnan szedte ezt ? :o)) ) A gyakorlaton amikor varrtak, ő volt az egyik legügyesebb kiscsajszi. Végig ötös volt belőle. A szakoktatója is dícsérte. Pontosan, precízen dolgozott.
Az volt a terve, hogy mindkét szakmát megtanulja: a varrást is és a gyermekgondozást is. De az utóbbi erősebb volt eddig.
Most maradt a varrás. De hogy lehet-e érettségi után szakmunkás? Gondolom igen. Meg kell érdeklődnöm, hogy erre milyen lehetőség lenne a sulijukban.

.