2010. márc. 21.

Eltűntem?

Igen. Eltűntem, de talán nem végleg.
Súlyos gondok terhelik a lelkem. Szerencsére a családom velem van, és megpróbálnak lelket önteni belém.
Kicsit depi vagyok. Nem is kicsit. Azon vagyok, hogy úrrá legyek rajta. Nagyon kemény világot kell élnünk. Nem tudom megéri -e tönkremenni egy munkahelyi állásért. Jobban mondva tudom, hogy nem éri meg. Ha másnak kell tanácsot adni, akkor tudom mit kell mondanom, de amikor az én mellkasom szorít a stressz miatt, akkor csak a pánikot érzem.

Bocs, de ezt muszáj volt kiírnom magamból. Írnék még többet is, de akkor megint szorít.


18 megjegyzés:

Anna írta...

oh... hát akkor kívánom, hogy legyen erőd gyakorlatba ültetni az elméletet. Sok sok sok erőt!

Mamis írta...

Nagyon sok erőt és kitartást kívánok én is!

Adél írta...

Olyan sokszor eszembe jutottál mostanában.Aggódtam érted,hogy mi lehet veled,olyan régen jelentkeztél.Remélem találkozunk Tihanyban.

Ida13 írta...

Ohhhh! Együttérzek veled!

Kriszti írta...

Tudom, hogy menni fog. :))

szizsu írta...

Küldöm a pozitív energiákat+++++++++

bruercsi írta...

Ójaj! Sok erőt kívánok! Várunk vissza, remélem jó hírekkel és hamar túl leszel a mélyponton!

bemka írta...

Sorstársad vagyok, ne engedd el magad....varrj sokat, mutasd a munkáidat nekünk.
Kapaszkodjunk egymásba,értékes emberek vagyunk.
Csodás dolgokra képes a két kezed és a szeretet ami benned van.Mosolyogj :))

zazálea írta...

Anikó, én ezt átéltem, olyannyira, hogy súlyosan belebetegedtem, tehát mondhatom azt, hogy tudom, mit érzel.
Éppen ezért sajnállak nagyon, nagyon, s bár sok mindent nem tehetek, de rád gondolok...

Kaoka írta...

Kedves Anikó! Ismerős helyzet.:( Teljesen természetes, hogy így érzel. Sokan átéltük már és túléltük. Arra jöttem rá, ha valami nem sikerül, akkor az azért van, mert jön helyette más és sokkal jobb. Velem is igy történt és nagyon jól. Amikor egy ajtó becsukódik, akkor egy másik kinyílik. Ne búslakodj, mert azzal negatív lesz a kisugárzásod és ártasz magadnak. Inkább bróbáld feltérképezni a lehetőségeket, mielőtt azt is elhappolják előled. Sok sikert kívánok! :)Ha tényleg akarod sikerülnie kell.

Abile írta...

Kedves Anikó!
Én is nem rég éltem át munkahelyi megpróbáltatásokat! Napokig gyötrődtem, de tudtam nemet mondani, mert fontos volt, hogy aztán tudjak a kollégáim szemébe nézni... és a varrás engem rengeteg mindenen átsegít... Talán az adhat Neked egy kis gyógyírt a fájó sebekre! Kitartást és erőt kívánok Neked!

F.Gina írta...

Szorítok Neked, hogy mielőbb megoldódjon ! Varrd ki magadból a feszültséget ha tudod, remélem, segít. Április 17-ig egy virtuális ölelés :))

lomaquilt írta...

A legfontosabb a család és az egészség! A többi megoldódik, kár érte izgulni! Ahogy Gina irta ilyenkor menekülj a varrásba. Ja és itt a tavasz!

Jutus írta...

Sok erőt és kitartást kívánok én is és igaz az,hogy a varrás és a család átsegít mindenen!!!Sajnos én is tudom.

agibo írta...

Sokat gondolok Rád!

Zelnice írta...

gondolok rád sokszor...

Elizanikó írta...

Köszönöm lányok nektek a sok együtt érző kommentet és e-mailt. Jelentem meg vagyok, talán elindultam felfelé a lejtőn. Csütörtöktől dolgozni fogok, majd akkor kiderül, hogy birom-e, vagy végleg kidőlök.
Lelkileg erősödtem, és úgy gondolom, hogy bírni fogom.
Most nagyon legyengültem, mert fogytam sokat. Kihasználom még ezt a pár napot, és alszok sokat és eszem a sok vitamint.

Makay Anikó, lélefényesítő írta...

Szia, szerintem nincs az a munkahelyi állás, amiért érdemes lenne tönkremenni. Bár ezt az a munkaadó akinek az a hozzáállása, hogy "legyélhálás,hogyvanmunkádebbenanehézidőkben" nem biztos, hogy így látja: tessék csak beleszakadni a munkába vagy a körülményekbe. A világ sokkal gazdagabb ennél. És te is!
Ha konkrét vegyszermentes segítséget szeretnél, keress meg.
szeretettel,

Patch - therapy

Népszámlálás