Minden azzal kezdődött, hogy Anicétől a Karácsinyi húzogatós játékon kaptam a sok szép ajándékok között egy pár kézmelegítőt. Első látásra beleszerettem.
A következő hatás az volt, hogy Márta néni is el kezdte bemelegíteni a kötőtűit. De amikor
Cicvareknél megláttam a zoknit, és a kézmelegítőt, akkor beindult az agyam : Vajon hol lehetnek a kötőtűim??? És már mentem is előkotorni őket. Találtam is mellettük másfél gombolyag fonalat, amik kb 16 éve vannak becsomagolva. Ezen kívül van pár szöszös fonalam a foltvarráshoz, amiket a B+Zs Kft-nél vettem. Gondoltam összeházasítom a másfél gombolyag maradékommal.
Ez lett belőle:


Kipróbáltam milyen lesz, ha a hüvelykujjra kötök egy kis melegítőt, és kicsit rövidebbre csináltam próbaképpen.
Hú, valamikor nagyon sokat kötöttem. Furcsa volt újra forgatni a kötőtűket. De igaza van Márta néninek, olyan mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni.
Nagyon élveztem ! Viszont ez a pár kézmelegítő nem tudott nálam megmelegedni, mert Eliza olyan sóvárogva kérte, hogy kössek neki is egy párat, hogy neki adtam.
Most kötöm a sajátomat. ( Pedig még zoknit is úgy kötnék ... )