Szülinapom volt a hétvégén.
A negyvenkettedik ( leírni sem egyszerű :o))) ), de nem keserít el, hogy öregszem. Sőt ! Boldog vagyok, hogy megint eltelt egy év.
A negyvenkettedik ( leírni sem egyszerű :o))) ), de nem keserít el, hogy öregszem. Sőt ! Boldog vagyok, hogy megint eltelt egy év.
7 éve olyan csúnya dolgok történtek velem, hogy akkor kétségessé vált, hogy megérem-e a következő évet. Erről még mindig nemigen tudok írni, és beszélni sem mindig.
Boldoggá tesz, hogy túléhettem, és együtt lehetek a párommal, családommal, nevelhetem tovább a gyerekeimet. Még az is örömmet okozott, amikor megláttam az első pár ősz hajszálat. Nem is festetem be egy darabig , sőt arra gondoltam, lehet, hogy soha. Majd meglátom, akkor hogy fogok róla vélekedni, ha már sok lesz.
Jó volt leírni ezeket a sorokat. Most azon gondolkodom, hogy közzétegyem, vagy csak mentsem el piszkozatként.
De végülis miért ne tehetném közzé?
Jó volt leírni ezeket a sorokat. Most azon gondolkodom, hogy közzétegyem, vagy csak mentsem el piszkozatként.
De végülis miért ne tehetném közzé?



