2008. dec. 9.

Szülinap

Szülinapom volt a hétvégén.


A negyvenkettedik ( leírni sem egyszerű :o))) ), de nem keserít el, hogy öregszem. Sőt ! Boldog vagyok, hogy megint eltelt egy év.

7 éve olyan csúnya dolgok történtek velem, hogy akkor kétségessé vált, hogy megérem-e a következő évet. Erről még mindig nemigen tudok írni, és beszélni sem mindig.

Boldoggá tesz, hogy túléhettem, és együtt lehetek a párommal, családommal, nevelhetem tovább a gyerekeimet. Még az is örömmet okozott, amikor megláttam az első pár ősz hajszálat. Nem is festetem be egy darabig , sőt arra gondoltam, lehet, hogy soha. Majd meglátom, akkor hogy fogok róla vélekedni, ha már sok lesz.

Jó volt leírni ezeket a sorokat. Most azon gondolkodom, hogy közzétegyem, vagy csak mentsem el piszkozatként.

De végülis miért ne tehetném közzé?



2008. dec. 3.

Teám

Történt egyszer sok-sok évvel ezelőtt, hogy megkínáltak egy kis bodzaszörppel. Nagyon ízlett ! Amint tehettem elmentem én is szedni bodzavirágot, és nekiláttam a szörp készítésnek. Egyszer párszor sikerrel is jártam, de mivel panelban lakunk, itt igen meleg tud lenni. 1-1 rosszul sikerült adag után kifundáltam, hogy inkább megszárítom a virágot, és ily módon tartósítom .



Így ilyenkor télen tudok inni finom mézes bodzateát:


Olyan szép, ahogy úsznak benne a virágok. Mintha újra életre kelnének...




És illatos, finom. Aki teheti, próbálja ki ! Nagyon kellemes ital. Minden évben családi esemény nálunk, hogy elmegyünk bodzát szedni. Ki szokott tartani a következő májusig. Most nem lesz elég úgy tűnik.


.

2008. dec. 2.

Új fejléc

Hozzám már jött a télapó ! Ajándékot kaptam !!!!!

Nézzétek, ezt az új fejlécet Zsuzsitól kaptam ajándékba !

Köszönöm, köszönöm !

2008. nov. 29.

Nemcsak varrtam ...

... a holnapi napra elkészítettem az idei adventi koszorúnkat. Minden évben másmilyet próbálok ki. Most gyönyörű metál bordó gyertyákat, és aranyszálas szalagot vettem hozzá:


A hóemberkét pedig ajándékba készítettem:



Olyan könyörgő tekintetet sikerült neki varázsolni, lehet, hogy nem akarja, hogy elajándékozzam? Pedig jó helyre fog kerülni, biztosan tetszeni fog neki az új otthona.

2008. nov. 25.

2008. nov. 19.

Elkészültem

Megmutatom milyen lett az első készre varrt mixed media kép, amit Káposztásmegyeren tanultunk. Egy sajátfestésű selyem molinó alapra dolgoztam rá a tyvek feltétet. ( lásd előző bejegyzésem)
A krétafoltok pedig azért voltak ott, mert kitaláltam, hogy varrok oda lyukakat. Valahol a neten láttam olyan képeket, hogy szabálytalan formájú lyukak "díszítették" a quiltet. Gondoltam, ezt is kipróbálom. Úgyis zavart, hogy a tyveket pont úgy szabtam ki, lyuggattam ki, mint Ildi quiltjén volt. Nem akartam lemásolni, csak nem használtam az eszemet, és mentem vakon a minta után.
Mondhatják, hogy a lyukakat meg mástól koppintottam, de mivel kifeszítettem a közepükre 1-1 saját készítésű textil gyöngyöt, így már saját ötletnek érzem. Pesze lehet, hogy itt is csak azt talátam fel, amit már más is ... az sem lenne baj. Ezt így ahogy van sehol nem láttam, én "mixeltem" össze. Egyébkéntis ez saját célra készült, nem szándékozom üzleti célra használni.

( Nem a fotelen lesz a helye, csak ott voltak a legjobbak a fényviszonyok a fotózáshoz .)


Mostanában újra téma volt a topikon a másolás, koppintás téma. Hogy mit nevezünk másolásnak, mit nem, mi a koppintás, kinek fáj, ha másolják a munkáját, stb. Ezért fejtegettem fentebb a témát.

2008. nov. 18.

Majdnem készen van az első mixed media képem

A szombati események gyümölcseként születőben van az első mixed media képem. Ez egy tyvek (ejtsd : tivek) feltétes, akrillal festett darab. Van még rajta olaj pasztell kréta díszítés és gyöngyökkel, izgalmas fonallal van feltuningolva. A tyvek a hőlégfúvó hatására összezsugorodott, attól van ilyen térbeli alakja.

Ilyen közelről:

Egy kicsit távolabbról:

A krétafolt nem véletlenül van ám ott !!! Annak nem díszítő funkciót szántam ! Na akkor vajon mit akarok vele szerintetek???

2008. nov. 17.

Játszadoztunk Káposztásmegyeren

Ildinek a Hírfoltokban megjelent cikkei indították el bennem az érdeklődést a mixed media iránt. Olyan különleges alapanyagokat ( tyvek, xpandaprint, angelina, lutradur stb ) , és eszközöket ( hőlégfűvó ) használ, amire nem lehetett nem odafigyelni.

Elkezdtem mondogatni, hogy ugyan próbáljuk már ki, ne csak olvassunk róla. Kérő szavaim meghallgatásra találtattak, és egy "kis" készülődés után útrakeltünk BP-re a tanfolyamra. Ildi összeírta, miket szerezzünk be, miket fog ő megvenni, miket fessünk le előre, stb.

Itt idézem Ildit, mivel én is eddig kevertem a fogalmakat :
" Mixed media - szó szerint "vegyes médiumok". A mixed media művészek közül sokan a textilből indultak el, de eljutottak egy olyan fázisba, ahol a textil mellett egyenrangú szereplővé léptek elő az egyéb médiumok, pl. papír, műszálas nemszövött textíliák, festékek stb. "

Fel volt adva a lecke, de örömmel készítgettem a cellofánt, selyempapírt, csomagolópapírt, organzát, pamutanyagot, tisztítós fogasból a kört, vagdostam az 50 db háromszöget, vettem a különböző festékeket, gyöngyöket, csipkéket stb. Össze is gyűlt egy jó nagy pakk: gurulós bőrönd, egy hatalmas nagy táska, két kisebb táska + a varrógépem + a hőlégfúvó. Szerencsére Beugró lánnyal kocsival mentünk. Agibó hogy tudott eljönni vonattal, fel sem foghatom.

No és amikor akcióba lendültünk, akkor festettünk tyveket, lutradurt, varrtunk csipkét, soluvlies - zel szabadgépi tűztünk, forróvizzel leforráztuk amit megvarrtunk, hőlégfúvóval zsugorítottuk , lyukasztottuk, összeforrasztottuk az anyagokat.

Hihetetlenül izgalmas volt ! És nagyon-nagyon tetszik ! Úgy elvoltunk, hogy enni - inni is elfelejtettem. Másnap meg lett az eredménye: olyan görcsös fejfájásra ébredtem, majd szétszállt a fejem. Mivel nem ittam, alig ettem, regenerálódnom kellett.

De megérte ! Olyan jók lettek a "feltétek", hogy alig győzők bennük gyönyörködni. Legalábbis nekem tetszenek. Ezeket fel kell áponi egy patchwork alapra, megtuningolni egy kis gyönggyel, szösszel, akármivel, és utána hozom mutogatni! Addig egy-két kép a fékész állapotról:

Azt hiszem soha nem tudom elégé megköszönni Ildinek, hogy megismertett ezekkel a dolgokkal.

2008. nov. 12.

Ellátták a számat ! Egy kis probléma van az egyik fogammal. Lekezelték, próbatömést kaptam. Kiment a zsibbadás, most villámok cikáznak a számban. Nehezen viselem az ilyen éles fájdalmakat. Erről még a figyelmemet sem tudom elterelni. Remélem nem lesz szövődménye. Pedig szombatra jól kell lennem. Egy kis játszóházasdira neveztem be. Mixed médiát fogunk játszani . Már nagyon izgulok, és készítgetem a hozzávalókat.

2008. nov. 10.

Boldog gyermekkor

Az újabb blogos láncjáték a boldog gyermekkorról írt emlékek megosztása az olvasókkal.

Négyen : 36Évi , Kiciskató , FGina és Beszand jelöltek erre.
Sokat gondolkodtam, hogy mit csináljak, megírjam - ne írjam: Nekem nem volt bodog gyermekkorom.
Valószínűleg ezért is vagyok mai napig tele önbizalomhiánnyal, és feszültségekkel.

Mikor kicsi voltam mindenki arról ismert, hogy sírtam, ha rámnéztek. Ha senki nem nézett rám, akkor pedig azért sírtam. Soványka voltam, és sírós még iskolás koromban is. Középiskolában már nem sírtam, csak zárkózott voltam. Faltam a könyveket, olvastam, bezárkóztam a saját kis világomba. Azután jött a szerelem, ami felszabadított a zárkózottságomból, önbizalmat adott, és kinyíltam. Azóta vannak barátaim, barátnőim, tudok beszélgetni , keresem a különböző találkozókat, hogy beszélgethessek a netes bartátnőimmel is.

Bocsi, hogy ezt leírtam, de úgy gondolom nem mondanék igazat, ha szimplán ideírnék egy édes kis történetet.

Azért vannak jóemlékeim is a gyerekkorról. Amikor ovis voltam, egyik farsangon az ovónéni nagyfia bejött a csoportba játszani az ovisokkal. Táncolni tanított minket. Legnagyobb boldogságomra felvett engem a karjaiba, és úgy mutatta be a tánclépéseket.

A másik nagyon jó emlékem, emlékeim azok , amikor a nagymamámnál az erdőben játszottunk, az unokatestvérekkel. Amikor visszagondolok ezekre az időkre, teljesen érthetetlen számomra, hogy mi ott az erdőben össze-vissza szabadon szaladgáltunk, felnőttek felügyelete nélkül. És soha semmi bajunk nem esett. Legalábbis én nem emlékszem rá.
Amikor az egyik unokatesóm elhatározta, hogy megszelítíjük a hernyókat, az nagy hőstett volt tőlem. Mindenki tudta rólam, hogy félek én mindentől. A hernyóktól pedig különösen. Gyöngyi kitalálta, hogy összefogdosott sok-sok szőrös hernyót egy dobozba. Mutatta, hogy hogyan sétálnak a karján, és mégsem történik semmi baja tőle. Ezen azért elgondolkodtam, de továbbra is csak 1 ujjal mertem őket megsimogatni. Nem szadiztuk őket, nem nyomtuk ki a belüket, és nem kegyetlenkedtünk velük másképpen sem. Csak bökdöstük őket botokkal, hogy végezzék el a tornamutatványokat, és másszanak fel a botokra. Amelyik ügyes volt, és felmászott, azt megjutalmaztuk azzal, hogy bedobtuk őket a tyúkokhoz. Egyébként a hernyóknak a legnagyobb bűnük az volt, hogy az eperfáról potyogtak le, és időnként a nyakamban landoltak. Ettől megint eltörött a mécses nálam. Nem kerültem velük továbbra sem barátságba. De azon a napon nagyon jót játszottunk a hernyókkal. Lehet, hogy nekik nem volt olyan jó napjuk, mint nekünk ...

Nem jelölök már senkit, mert szerintem már mindenki leírta az emlékeit. Bocsi, hogy ilyen késve teljesítettem az enyémet.

Patch - therapy

Népszámlálás